|
|
|
2007-04-16 20:01:15, hétfő
|
| |
| |
A letiltott kaddis
Torkos Matild
2007. április 16. 0:01
Magyar Nemzet - Vezércikk
Suchman Tamás országgyűlési képviselő a holokauszt emléknapján az Országgyűlés plenáris ülésén - tanúságtételnek szánva - el szerette volna mondani a gyászolók kaddis imáját. A házbizottság nem támogatta, az SZDSZ közleményben tudatta, miszerint "a vallásgyakorlás nem a Parlament falai közé való".
A botrány kénköves szagát mindig jó orral megérző Orosz Józsefnek nyomban sikerült leültetnie rádiója mikrofonja elé Suchman képviselőt és az SZDSZ Új Generációjának emblematikus figuráját, Gusztos Pétert. Suchman elmondta, hogy "ott kellene elhangoznia a kaddisnak, ahol a zsidótörvényeket meghozták". Mire Gusztos közölte, "egyetértenek az emlékezés fontosságával, de nem szabad, hogy a törvényhozásnak része legyen a vallásgyakorlás", majd hozzátette: "a holokauszt 600 ezer áldozata között voltak, akik nem voltak vallásos emberek". Ezt nem kellett volna. Suchman Tamás kijött a sodrából: "szó sincs vallási szertartásról".
Majd felemlegette, hogy az SZDSZ nem először árulta el őt és önmagát, s felszólította vitapartnerét az ostoba színjáték abbahagyására. "A zsidók a kaddis mormolása közepette haltak meg, az is, aki nem volt vallásos", emlékeztetett. Végül azt mondta: "Péter, nagyon szégyelld magadat, hogy egyáltalán kiálltál erre a vitára." Mire Orosz riporter is felkapta a vizet: "egymás inszinuálását a Parlament padsoraiban folytassák, ne az én műsoromban". De Gusztos folytatta: "Méltatlan, amit csinálsz, Tamás", a parlament Szili Katalin beszédével fog megemlékezni, és "nem önjelölt képviselők révén". Erre már besokallt Orosz is: "Mélyen meg vagyok döbbenve, nincs gusztusom folytatni ezt a témát, viszonthallásra, uraim." És lekeverték a hangot. Mióta Raj Tamás rabbi nem tagja a parlamentnek, nem tudom, Suchman képviselőn kívül hány "önjelölt képviselő" olvashatta volna fel a kaddis imát. S ezek után kétségem van, hogy vajon őszinte szívvel és lélekkel éneklik-e Gusztos képviselő és SZDSZ-es társai nemzeti ünnepeinken a magyarok imáját, a Himnuszt, amely úgy kezdődik, hogy "Isten, áldd meg a magyart". Tartok tőle, hogy a zsidók kaddis imájával együtt legszívesebben a Himnuszunkat is száműznék az ország házából, mert esetleg vannak a képviselők között olyanok is, akik nem vallásos emberek, sőt kifejezetten ateisták, és már Isten nevének elhangzásakor is kiveri őket a hideg veríték. Emlékeznek még arra az óriásplakátra, amelyen az SZDSZ imigyen fogalmazta meg óhaját: "Jöjjön el az én országom!"?
Nem tudom, kihez fohászkodtak akkor a szabad madarak, de kétségtelen, hogy meghallgattatott óhajuk, mert eljött az ő országlásuk. Már jól láthatók munkálkodásuk "eredményei" az egyetemeken továbbtanulni szándékozó diákok számának csökkenésében, a privatizációval fenyegetett felsőoktatási intézményekben, ahonnan a tandíjjal előbb-utóbb sikerül kiszorítaniuk a szegényebb családba született fiatalokat. Látjuk munkájuk gyümölcseit a vizitdíj és a megdrágult gyógyszerek miatt az orvost elkerülő betegek számának növekedésében. Az emberi jogokat egykor oly hangosan magasztaló SZDSZ minden erejével megvédte és kitüntette a gumilövedékkel lövető, a földre tepert embereket bakancscsal rugdosó új karhatalom rendőrfőkapitányát.
Az utcai melegfesztiválok aktív támogatóinak toleranciaszintje mára olyan mélyre süllyedt, hogy már azt sem bírják elviselni, hogy elhangozzék az ország házában a zsidók kaddis imája. Amiből Suchman képviselő szerint a gázkamrába terelt ateista és hívő zsidók egyaránt erőt merítettek utolsó perceikben. Ami így szól magyar nyelven: "Dicsérjük és magasztaljuk az Ő nagy nevét, ámen, az Általa teremtett világban, s teljesedjék be uralma a mi életünkben és napjainkban, s Izrael egész háza életében, mielőbb, s mondjátok együtt: úgy legyen. Legyen az Ő neve áldott mindörökké. Legyen áldott, tiszteletteljes, fenséges, dicsőséges és magasztos az Ő szent neve, aki áldásra méltó. Áldott Ő! Minden valaha elmondott áldásmondásnál, ódánál, himnusznál és vigasztaló éneknél emelkedettebben (a megtérés szombatján: és magasztosabban), s mondjátok együtt: úgy legyen. Legyen nagy békesség és élet számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen. Aki békét szerez a magasságban, Ő teremtsen békét számunkra és egész Izrael számára, s mondjátok együtt: úgy legyen."
Gondoljuk meg, hogy micsoda hitre, micsoda lelki erőre vall, hogy a halálba küldött ember az Úr nevének dicsőségét zengje, mégha mormolva is, így oszlatva el a kétségbeesés lelki gyötrelmét. Vajon milyen pokoli politikai érdek az, amely száműzné egy, a zsidó gyökerekre épülő keresztény hitű ország népének házában a békét megteremteni képes Mindenható nevének dicséretét. Hiszen ugyanahhoz az Úrhoz imádkoztak a halálba küldött zsidó honfitársaink, mint amelyikhez a magyar keresztények és keresztyének imádkoznak a templomi istentiszteleteken is a Himnuszukkal.
Az Ószövetség a mi Szent Bibliánknak is szerves része. Úgy gondolom, a magyar keresztyéneket és keresztényeket nem zavarja, hogy az égő áldozatra ítélt zsidó honfitársainkért elhangozhassék a kaddis ima - akár askenázi nyelven is - az ország házában. Az igaz szívű, istenhívő embereknek sem a holokauszt idején, sem ma nincs közük a világ mocskos politikai ügyeihez. Az SZDSZ-nek, a zsidók gyűlöletét szítani igyekvő, fizetett operettnáciknak is ideje lenne tudomásul venni: lejárt az idejük, nincs hatalmuk a lelkünkön, megtanultunk átlátni rajtuk.
Suchman képviselőt megilleti a szólás alkotmányos szabadsága, amellyel úgy is élhet a Tisztelt Házban, hogy elmondja a kaddis imát az áldozatokért. És Ő, az egek ura teremtsen békét számunkra, s mondjuk együtt: úgy legyen.
**************
A magyarok imájáért ki fog harcolni?
Írta: www.arpadvonal.hu
2007. április 16. hétfő 12:21
Egy erősen túllihegett emléknapon Suchman Tamás országgyűlési képviselő egy zsidó imát szeretett volna elmondani a parlamentben. Valami csoda folytán ezt a házbizottság nem engedte, erre dörgedelmes vezércikk született, na hol is? - a Magyar Nemzetben. Nem emlékszem, hogy ..."a zsidó gyökerekre épülő keresztény hitű ország népének házában" ... kiállt valaki a lemészárolt magyarokért el nem hangzott imáért.
A cikkből megtudhatjuk, hogy Suchman szerint "ott kellene elhangoznia a kaddisnak, ahol a zsidótörvényeket meghozták". Nos Suchman elég rossz helyen vakaródzik, mivel a magyarországi un. "zsidótörvények" sehol nem említik zsidók likvidálását. Sőt számos elemző rámutatott már, hogy sok zsidó család ennek köszönhetően menekült meg a háború borzalmaitól. Azoktól a borzalmaktól, melyek megszámlálhatatlan magyar családot is sújtottak - és engedtessék meg nekem, hogy magyar lévén ezen családok emléke jobban foglalkoztasson minden más nemzetiségű ember sorsánál. Mivel minden normális ember először a családtagjait siratja, én is magyar testvéreimért mondok el egy csendes imát.
A parlamentben a magyarokért ima még nem hangzott el, erre való hivatkozással - nagyon helyesen - elutasították a zsidókért mondott ima lehetőségét is. Az elutasítást a fideszes bizottsági tagok is megszavazták, nem értem a Magyar Nemzet erőlködését a téma körül.
Az elmaradt magyar imák miatt írt cikket még megérteném, de a kaddis körülrajongását már nem. Észre kellene venni, hogy az egész hisztéria egy célt szolgál, hogy ismét a bűnös nemzet jelét akarják ránk sütni. Gyilkos hóhérokként akarják beállítani a hajdanvolt magyar törvényhozókat, mintha mészárszék lett volna a magyar parlament. Háború volt, nem egy helyi konfliktus, hanem világháború, ahol győztesek és vesztesek voltak, és a háború velejárójaként rengeteg áldozat. Az egymást követő magyar kormányok megpróbálták védeni a magyar érdekeket, és számos bizonyítható esetben a védelemből jócskán jutott a zsidóságnak is - nem feledhetjük, hogy hozzánk menekültek zsidók! Óvatosan tehát a címkézéssel, mert a hazugságok egyre inkább lelepleződnek, hamisított történelmünkről lehull a lepel.
Azonban ha mégis elfogadjuk Suchman kifordult érvelését, mi is követelhetnénk magyar imát az orosz és a zsidó törvényhozásban. Hiszen ott hoztak olyan törvényeket, ott támogattak olyan embereket és kormányokat akik magyarokat küldtek halálba. Mesébe illő felvetés ez, egyrészt, mert Suchman érvelése elfogadhatatlan, másrészt mert a mi parlamentünkben csak a zsidók imájáért szokás harcolni.
Dévai
**************
Tisztelt Címzettek!
A holokauszt emléknapja alkalmából - nem kegyeletsértésként - küldöm egy korábbi írásomat.
"Ha Koszorús igen, Horthy miért nem?"
Ha a parancs végrehajtója a zsidóság megmentője, akkor a parancs kiadója miért fasiszta?
A Holokauszt emléknapja alkalmából ismét a második világháború alatt, elsősorban a nemzetiszocialista eszme, szerencsére átmeneti térhódítása következtében legyilkolt zsidó áldozatokra emlékeznek külföldön és itthon egyaránt. Az emlékezők, vagy azok egy része valószínűleg látogatást tesz Budapesten a Dohány utcai zsinagógában, és az ott lévő elmék-helyeknél. A történelemben kicsit jártasabb emlékezők, nyilván hálatelt szívvel felidézik a szovjet börtönökben nyomtalanul eltűnt svéd diplomata Raoul Wallenberg nevét, aki 1944. július 9-i Budapestre érkezése után fáradhatatlanul végezte az 1944. március 19-e után kezdődött deportálásokkal még nem érintett budapesti zsidóság mentését.
Nagyon remélem, hogy az emlékezők között akadt olyan is, aki átmegy a Dohány utca túloldalára, és néma főhajtással megáll annál az emléktáblánál, melyet a Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Honvédelmi Minisztérium és az Erzsébetvárosi Önkormányzat állított. A kissé elhanyagolt emléktábla - szövege szerint - annak a Koszorús Ferenc vezérkari ezredesnek és hős katonáinak állít emléket, akik 1944. július 5-6-án határozott fellépésükkel megmentették a budapesti gettót, azaz megmentették 200-250 ezer zsidó honfitársunkat attól, hogy Németországba, azaz a biztos halálba, hurcolják. Így nyílt módja a pár nappal később Budapestre érkező, már említett Raoul Wallenbergnek, és nem csak neki, hanem Schlachta Margit szociális nővéreinek, a pápai Nunciatúrának és számos magánembernek (így e sorok írója családjának is), hogy a németek által kierőszakolt nyilas hatalomátvételig, no meg azután is, mentsék zsidó honfitársaikat.
Nézzük meg mi is történt az emléktábla által említett 1944. július 5-6-án, és ki is volt Koszorús Ferenc vezérkari ezredes. Hívjuk ehhez segítségül az emléktáblát állító három szervezet egyikének, a Bajcsy Zsilinszky Társaságnak elismert történész elnökét: dr. Vígh Károlyt, aki a Magyar Nemzet 2003. november 11-i számának Vélemény rovatában "Koszorús Ferenc, a budapesti zsidóság megmentője" címmel jelentetett meg írást.
Ebben Vígh Károly történészhez méltó részletességgel és objektivitással számol be a magyarság számára mindenképpen gondterhes 1944-es esztendő egyik, máig alig ismert eseményéről, nevezetesen: a budapesti zsidó honfitársaink csodával határos megmeneküléséről. Arról, hogy 1944. július 5-6-a fordulóján, az akkor már hónapok óta a németek által megszállt országban, Koszorús Ferenc vezérkari ezredes Horthy Miklós kormányzó úr parancsának engedelmeskedve felhozta Budapestre a főváros környékén állomásozó, kormányzóhoz és a hazához hű (elsősorban esztergomi) páncélos erőket, s azok mintaszerű alkalmazásával megakadályozta Baky László, a nyilas beállítottságú belügyi államtitkár Horthy Miklós kormányzó korábbi, a zsidóság németek általi deportálását leállító rendelkezésével szembeszegülő elképzelését. Azaz megakadályozta a Budapesten összezsúfolódott, közel negyedmillió zsidó honfitársunk Németországba való deportálására előkészített úgynevezett "csendőrpuccsot". Magyarra fordítva, ez azt jelenti, hogy Koszorús Ferenc vezérkari ezredes parancsra tett közbeavatkozása nélkül, sem Raoul Wallenbergnek, sem a pápai nunciatúrának, sem másoknak nem lett volna kiknek menleveleket kiállítani, továbbá 1945. január 16-án a Vörös Hadseregnek, nem lett volna kiket felszabadítania a budapesti gettóban.
Hogy Vígh Károly állításai mennyire megalapozottak, azt egyebek mellett bizonyítja, hogy ő maga nem csak az Amerikában élő Gabriella F. Koszorúsra, tehát Koszorús Ferenc özvegyére hivatkozik, hanem Dálnoki Veress Lajos levelezésére, és a mai közvélemény előtt jól ismert Tom Lantos magyar születésű amerikai szenátor által 1994-ben a Congressional Recordban leírtakra, mely utóbbiból kitűnik, hogy Tom Lantos életének megmentését is a parancsot végrehajtó vezérkari ezredes tette lehetővé. De a Vígh Károly által elmondottakat igazolják özvegy Horthy Istvánné kétkötetes emlékiratainak (Becsület és kötelesség, Európa Kiadó, 2000, 2003) első kötetében, a 267-268. oldalon olvasható részletek, továbbá a magyar zsidóság kérdésében mindig tárgyilagos történész, dr. Gosztonyi Péter könyvei is. De ezt támasztja alá Ránki György történész 1982. júniusában az Élet és Irodalomban leírt azon mondata is, hogy "...a pesti zsidóság megmentésében végül is Horthyé a döntő érdem".
Idézzük meg az eseményeket egy másik történész, a pár éve elhunyt, Svájcban működött dr. Gosztonyi Péter szavaival, aki mellesleg 1956-ban a Mária Terézia (akkori nevén Kilián) laktanyában (ahol a kommunista rendszer 1951. és 1955. közötti munkaszolgálatosai, MUSZ-osai is tartózkodtak) teljesített katonai szolgálatot, Maléter Pál alárendeltségében. Gosztonyi "A magyar honvédség a második világháborúban" című munkájában, saját kutatásai alapján így írja le a németek és Baky László által a gettó megsemmisítésére irányuló tervének meghiúsítását: "A csendőrzászlóaljak Budapestre érkezése Horthyt azonnali ellenakció megindítására késztette. A testőrség parancsnokának, Lázár Károly vezérőrnagynak a közvetítésével (és Vörös János kikerülésével) mozgósítatta az I. páncéloshadosztály esztergomi és egyéb Budapest környékén lévő táborokba kihelyezett egységeit. A hadosztály ideiglenes megbízott parancsnokát, Koszorús Ferenc vezérkari ezredest július 5-én a Várban maga Horthy tájékoztatta. "Közölte velem - írja Koszorús - hogy a beérkezett jelentések szerint puccsot (értsd: a kormányzó deportálást beszüntető parancsa ellenére szervezett fegyveres akciót - G.P.) Bakyék július 6-ára tervezik. Szóbelileg azt a parancsot adta nekem, hogy a páncélos hadosztály általam készenlétbe helyezett részével akadályozzam meg a puccsot. Baky zászlóaljait, ha kell, akár erőszak árán távolítsam el Budapestről!" Koszorús július 6-án hajnali hat órakor akcióba lépett. A beérkezett csapatokkal Óbuda magasságában lezáratta Budapest nyugati "kapuit". Ezután egy tiszti járőrt küldött Baky Lászlóhoz, felszólítva őt, hogy a kormányzó parancsa értelmében huszonnégy órán belül távolítsa el Budapestről a csendőröket." Eddig az idézet.
De ugyanezt igazolják az interneten mindenki által hozzáférhető dokumentumok is. Így, a teljesség igénye nélkül: a honlapon "A budapesti zsidóság egyik megmentője" címmel olvasható egy R. P. szignójú, tartalmában Vígh Károlyéval egybehangzó írás, továbbá a honlapon a "Zsidó látnivalók, műemlékek Budapesten - Jewis monuments and sights in Budapest" című magyar és angol nyelvű, feltehetően turistáknak szánt nyolc oldalas anyag. Ez utóbbi első oldalának hetedik pontja, arra a Koszorús Ferenc vezérkari ezredesnek és hős katonáinak, a Dohány utcai zsinagógával átellenben a Vígh Károly által elnökölt Bajcsy-Zsilinszky Társaság, a Honvédelmi minisztérium és az Erzsébetvárosi Önkormányzat által állított emléktáblára hívja fel a figyelmet, mely - amúgy elárvult és elhanyagolt - emléktáblát a Horthy Miklós Társaság szokta évente kétszer, azaz július 6-án, a tárgynapon, és január 16-án a gettó felszabadulása napján megkoszorúzni. Hogy az elhelyezett koszorúkat napokon belül kik távolítják el, ugyanolyan rejtély, mint ahogy az is, hogy kik távolították el több éven át, a Terror Háza Múzeum megnyitása előtti időben az Andrássy út 60. falára általam elhelyezett, "Édesanyámnak" feliratú koszorúkat, melyeket édesanyám ott, 1948-ban bekövetkezett halála évfordulóján, november 21-én szoktam volt elhelyezni.
De térjünk vissza Koszorús Ferenc vezérkari ezredeshez, és a neki parancsot adó Kormányzóhoz.
Minden jel arra mutat, hogy a Koszorús Ferenc cselekedete, mellyel közel negyedmillió (özvegy Horthy Istvánné 230 ezret említ) magyar zsidót mentett meg a biztos halált jelentő németországi deportálástól, nem teljesen ismeretlen sem a magyar, sem pedig a nyugati közvélemény azon része előtt, melyet jobb szó híján "véleményformálónak" lehet nevezni. Nyilván ezen esetet ismerők azt is tudják, hogy egy katona, főleg egy megszállt országban, mely karnyújtásnyira van attól, hogy hadszíntérré váljon, nem cselekszik parancs nélkül. S jelen esetben a parancs kiadója nem más, mint a Legfőbb Hadúr, Magyarország kormányzója: vitéz nagybányai Horthy Miklós. Akiről Vígh Károly történész, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság elnöke, az "Ugrás a sötétbe" és számos más, az adott korral, még a Kádár korszakban foglalkozó könyv szerzője a Magyar Nemzet fent említett cikkében is megállapítja, hogy csak napokkal korábban szerzett tudomást a Németországba deportált magyar zsidók valódi sorsáról. Azt már özvegy Horthy Istvánné emlékirataiból lehet tudni, hogy az Auschwitzi jegyzőkönyv néven ismert dokumentumot 1944. július 3-án, juttatta el a Kormányzóhoz Török Sándor író, a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetségének alelnöke. Azaz a Kormányzónak (és Koszorúsnak) két napja volt az elhárító hadművelet megszervezésére és végrehajtására. Ha a Kormányzó olyan fasiszta és zsidógyűlölő lett volna, mint amilyennek 1945 után, és sajnos ma is beállítani próbálják, akkor a hír vétele után azt teszi, amit a "dicső" Vörös Hadsereg tett 1944. augusztusában Varsó előtt, amikor a Visztula túlpartján ölbe tett kézzel és lábhoz tett fegyverrel bevárta, amíg a Werhmacht végez a szovjetek számára nemkívánatos, az angliai emigráns kormány és a Honi Hadsereg által támogatott varsói felkelőkkel (lásd Andrzej Wajda: A csatorna című filmet), hogy utána álszent és szemforgató módon sajnálkozzon a történtek felett. Mint fent láttuk, a Kormányzó nem ezt tette, hanem gyors és határozott fellépésével 1944. október 16-ig, azaz Szálasi németek által kierőszakolt hatalom átvételégi megmenekülési lehetőséget biztosított a budapesti zsidóságnak.
És ha már Szálasít említettük, hadd idézzük fel John Flournoy Montgomerynek, az Amerikai Egyesült Államok 1933 és 1941 közötti budapesti nagykövetének "Magyarország, a kényszerű szövetséges" című könyvében említett epizódot, melyet Bencsik Gábor történész-író, a Kormányzóról pár éve írt könyvében is megerősít. Eszerint 1939. március 15-én az Operaházban tartott díszelőadás alkalmával Horthy, dulakodásig menve, önkezével hallgattatta el azt a bekiabálót, aki az akkor börtönben (Horthy börtönében!) ülő Szálasi mellet tüntetve, harsány "Igazságot Szálasinak" kiáltásokkal zavarta meg a csendet.
Fentieket végiggondolva érthetetlennek tűnik a magyar és nemzetközi közgondolkodásban meglévő, a címben is megkérdőjelezett álláspont, mely Koszorús Ferenc vezérkari ezredest a budapesti zsidóság megmentőjeként ismeri és tiszteli, ugyanakkor zsidógyűlölőként és fasisztaként kezeli vitéz nagybányai Horthy Miklóst, akinek személyes parancsára Koszorús Ferenc tettét végrehajtotta, módot adva ezzel Raoul Wallenberg valóban nem lekicsinylendő tetteinek végrehajtását. Csak feltételezni tudom, hogy a Kormányzóval és munkatársaival szembeni, elsősorban a baloldalról áradó gyűlölet igazi alapja az a körülmény, hogy Horthy, már kormányzósága elején bebizonyította, hogy a kommunizmus (Tanácsköztársaság) romjain lehet virágzó nemzetállamot teremteni. Úgy látszik, egyesek szemében ez még ma is bűn!
Dobai Miklós, Budapest
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: zsidógyűlölőként, zsidótörvényeket, megmeneküléséről, melegfesztiválok, megkérdőjelezett, megsemmisítésére, összezsúfolódott, honfitársainkért, hatalomátvételig, meghallgattatott, részletességgel, tiszteletteljes, objektivitással, emelkedettebben, operettnáciknak, vallásgyakorlás, felszabadítania, foglalkoztasson, történelmünkről, törvényhozásnak, viszonthallásra, megszervezésére, rendelkezésével, parlamentünkben, deportálásokkal, törvényhozásban, engedelmeskedve, tanúságtételnek, fáradhatatlanul, privatizációval, elfogadhatatlan, közbeavatkozása, körülrajongását, karnyújtásnyira, legszívesebben, honfitársaikat, letiltott kaddis, holokauszt emléknapján, gyászolók kaddis, botrány kénköves, zsidótörvényeket meghozták, emlékezés fontosságával, törvényhozásnak része, ostoba színjáték, kaddis mormolása, parlament Szili, kaddis imát, magyarok imáját, zsidók kaddis, ország házából, képviselők között, hideg veríték, Torkos Matild, Magyar Nemzet, Suchman Tamás, Orosz Józsefnek, SZDSZ Új Generációjának, Gusztos Pétert, Mire Gusztos, Mire Orosz, Szili Katalin, Mióta Raj Tamás, Amiből Suchman, Áldott, Szent Bibliánknak, Tisztelt Házban, Magyar Nemzetben, Tisztelt Címzettek, Raoul Wallenberg, Bajcsy-Zsilinszky Társaság, Honvédelmi Minisztérium, Erzsébetvárosi Önkormányzat, Koszorús Ferenc, Raoul Wallenbergnek, Schlachta Margit, Bajcsy Zsilinszky Társaságnak, Vígh Károlyt, Ebben Vígh Károly, Horthy Miklós, Baky László, Vörös Hadseregnek, Hogy Vígh Károly, Gabriella, Dálnoki Veress Lajos, Congressional Recordban, Vígh Károly, Horthy Istvánné, Európa Kiadó, Gosztonyi Péter, Ránki György, Mária Terézia, Maléter Pál, Lázár Károly, Vörös János, Baky Lászlóhoz, Vígh Károlyéval, Horthy Miklós Társaság, Terror Háza Múzeum, Legfőbb Hadúr, Akiről Vígh Károly, Kormányzóhoz Török Sándor, Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetségének, Vörös Hadsereg, Honi Hadsereg, Andrzej Wajda, John Flournoy Montgomerynek, Amerikai Egyesült Államok, Bencsik Gábor, Igazságot Szálasinak, Horthy Miklóst, Dobai Miklós,
|
|
|
|
|
|
| letiltott kaddis, holokauszt emléknapján, gyászolók kaddis, botrány kénköves, zsidótörvényeket meghozták, emlékezés fontosságával, törvényhozásnak része, ostoba színjáték, kaddis mormolása, parlament Szili, kaddis imát, magyarok imáját, zsidók kaddis, ország házából, képviselők között, hideg veríték, szabad madarak, egyetemeken továbbtanulni, privatizációval fenyegetett, tandíjjal előbb-utóbb, szegényebb családba, megdrágult gyógyszerek, orvost elkerülő, emberi jogokat, gumilövedékkel lövető, földre tepert, utcai melegfesztiválok, ország házában, gázkamrába terelt, megtérés szombatján, halálba küldött, kétségbeesés lelki, zsidó gyökerekre, békét megteremteni, magyar keresztények, magyar keresztyéneket, igaz szívű, holokauszt idején, világ mocskos, zsidók gyűlöletét, szólás alkotmányos, magyarok imájáért, erősen túllihegett, zsidó imát, lemészárolt magyarokért, cikkből megtudhatjuk, háború borzalmaitól, családtagjait siratja, csendes imát, zsidókért mondott, fideszes bizottsági, téma körül, elmaradt magyar, kaddis körülrajongását, egész hisztéria, célt szolgál, bűnös nemzet, hajdanvolt magyar, magyar parlament, helyi konfliktus, háború velejárójaként, egymást követő, magyar érdekeket, védelemből jócskán, hazugságok egyre, zsidó törvényhozásban, zsidók imájáért, holokauszt emléknapja, korábbi írásomat, parancs végrehajtója, zsidóság megmentője, parancs kiadója, második világháború, része valószínűleg, történelemben kicsit, szovjet börtönökben, emlékezők között, kissé elhanyagolt, budapesti gettót, biztos halálba, pápai Nunciatúrának, németek által, emléktábla által, emléktáblát állító, budapesti zsidóság, magyarság számára, budapesti zsidó, főváros környékén, nyilas beállítottságú, zsidóság németek, pápai nunciatúrának, budapesti gettóban, parancsot végrehajtó, magyar zsidóság, pesti zsidóság, döntő érdem, másik történész, kommunista rendszer, magyar honvédség, második világháborúban, gettó megsemmisítésére, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1821
- e Hét: 16051
- e Hónap: 27162
- e Év: 180658
|
|
|
Online
